Olaszliszka felelős önmagáért
Olaszliszkán megállt az élet, mióta agyonverték az átutazó tanárt. De még ma is vannak, akik csodálkoznak ezen...
2011. október 17. 11:47

Olaszliszka szégyenbélyegéről cikkez a Népszabadság. Az eset felidézése precíz:

„Szögi Lajos negyvennégy éves tiszavasvári tanár 2006. október 15-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán haladt át autóval. A kocsiban ott ült két lánya, az akkor tizennégy éves Emese és az ötéves Zsófi – Vámosújfaluba tartottak, hogy hazahozzák a barátjánál vendégeskedő legidősebb lányt, Zsuzsát. A falu főutcáján haladtak át, amikor a jármű előtt átfutott egy tizenegy éves roma kislány, Horváth Kitti. A gyerek az árok szélén elesett, mire a tanár megállt, hogy megnézze, történt-e valami baja. A kislány hozzátartozói azonban azt hitték, Szögi Lajos elütötte a gyereket, ezért tucatnyian nekirontottak: kirángatták a kocsijából, és hiába könyörögtek életéért lányai, az apát a szemük láttára a helyszínen agyonverték. Senki nem akadt, aki megfékezte volna a feldühödött rokonokat, senki nem szólt egy szót sem arról, hogy a sérültnek vélt kislány már rég beszaladt a házukba, jól van, semmi baja.”

A riporter körüljárja velünk a falut. Megállapítja:

„Olaszliszkát az eset óta messze elkerülik a turisták és a befektetők is. A Bodrog partján hat-hét évvel ezelőtt vadonatúj panzió épült: most kísértetkastélyként áll, alig akad, aki szobát foglalna, vagy vacsorát rendelne itt. Van, hogy a folyóparti komp egész nap egyetlen autóval fordul csupán. Aki át akar kelni, más helyet választ. Kerekes Attila, a falu független polgármestere tavaly óta tölti be ezt a posztot: előtte több évtizeden át a Tokaj Kereskedőház munkatársa volt. Szerinte a környékbeli tokaj-hegyaljai településeken fejlődnek a borászatok, nő az idegenforgalom, miközben Olaszliszkán mintha megdermedt volna az élet.”

És még ezt is megtudjuk:

„Olaszliszka (…) október 15-ét az idén hivatalosan is emléknappá nyilvánította: gyászlobogókat raktak a középületekre, és megemlékezést tartottak a tragédia helyszínén.”

Szóval „idén” – öt évvel a történtek után.

És még ezt is megtudjuk:

„Az olaszliszkaiakat megosztotta az emléknap.”

Aha…

És csodálkoznak, hogy aki teheti, messze elkerüli a települést.

Mi meg azon csodálkozunk, hogy az olaszliszkaiak csodálkoznak.

És még csodálkozunk azon is, hogy nem értik, miért van rajtuk „szégyenbélyeg”.

Segítünk megértetni, miért:

  1. Mert az egész megtörténhetett.
  2. Mert Szögi Lajos agyonverése után nem azonnal hívtak mentőt, csak miután a nyomokat előbb (sikertelenül) eltüntették.
  3. Mert akik ezt az egészet elkövették, bízvást számíthattak az olaszliszkai lakosság jelentős hányadának támogatására, éveken keresztül, a nyomozati és a bírósági szakaszban is.
  4. Most megtudhattuk, hogy a gyásznap „megosztja az olaszliszkaiakat”.

Ugyan ki az az épeszű ember, aki ezek után odavágyik? Csoda, hogy lenullázódott minden? Ki venne házat, ki készülne oda víkendezni?

Továbbá:

        5. Súlyosan felelős az egész történet a Magyar Köztársaságba mint jogállamba vetett bizalom aláásásáért. Noha a gyilkosok személye azonnal, az elkövetés percétől fogva ismert volt, évekig húzódhatott az „igazságszolgáltatás”.

És végül:

       6. Kizárólag az áldozat védelmében fellépő ügyvéd munkájának köszönhető, hogy a tettesek ténylegesen is elfogadható ítéletet kaptak. Ha ő nincsen, ha az áldozat családja nem határozott, akkor a gyilkosok végül is bóvli ítélettel megúszták volna az egészet.

Na ez az, ami normális országban nem fordulhat elő.

Hogy a Népszabadság egyik ikonját idézzük: lószar van itt, mama, nem jogállam – és nem közbiztonság.

Ma már látszik: ha akkor a falusiak agyonverik a tébolyult őrjöngő gyilkosokat, akkor ma nem volna szégyenbélyeg Olaszliszkán. Igen, a lincselésre statárium a válasz, nem holmi szarkenegetés.

Amíg Olaszliszkán kimondható a gyilkosok iránti „megértés” meg „sajnálat”, addig Olaszliszkára épeszű ember nem megy.

Az olaszliszkaiak sorsa az olaszliszkaiak kezében van. Amíg tűrnek, ne csodálkozzanak.

Weiss A. Manfréd
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Széchenyi európaisága a mának is mintát ad
    Széchenyi István Magyarország felemelkedését a korban rohamosan fejlődő Nyugat-Európához való felzárkózásban, és a kontinensnek a kapitalizmus útjára lépett felében kialakított gazdasági minták átvételében látta – mondta Latorcai Csaba államtitkár a Széchenyi Társaság idei dÍjkiosztó ünnepségén a Magyar Tudományos Akadémia épületében.
  • Gyárfásra koncentráltak a rendőrök elejétől fogva
    Kovács Lajos nyugalmazott rendőrezredes tanúkénti meghallgatásával folytatódott ma a Fővárosi Törvényszéken a Fenyő János médiavállalkozó meggyilkoltatása miatt zajló per. Az ezredes éveken át vezette a nyomozást, egészen addig, amíg feljebbvalói parancsra meg kellett szüntetniük, miután egy sor bizonyítékot összegyűjtöttek.
  • A jegybank folytatja az infláció elleni küzdelmet
    Az alapkamatemelési ciklus lezárásával nincs vége az infláció elleni küzdelemnek, a jegybank más eszközökre nagyobb hangsúlyt fektetve folytatja a pénzügyi szigorítást és az infláció elleni küzdelmet - mondta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a 125 bázispontos kamatemelést követő sajtótájékoztatón, kedden.
MTI Hírfelhasználó